Guttmann Tivadar - a Ganz gyár könyvelője

E havi időutazásunk a századfordulóra repít vissza bennünket. Századforduló megnevezéssel a magyar történelemben leginkább a XIX–XX század fordulóját szoktuk érteni. Ekkorra a kiegyezés utáni válságból már kilábalt a magyar gazdaság, beindult az általános pezsgés, aminek számtalan eredményét még ma is láthatjuk az építészetben, megtapasztalhatjuk a bennünket körülvevő technikában és gyönyörködhetünk benne a művészetekben! A legjelentősebb hajtóerő az ipari forradalom második hulláma volt, különös tekintettel a vegyiparra, az elektrotechnikára, az acéliparra és a közlekedésre. E korszak magyar iparát felidézve az elsők között kell megemlíteni a Ganz gyárat.

Az 1845-ös évben a svájci származású Ganz Ábrahám által alapított cég eredetileg Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. néven került bejegyzésre. A vállalkozás eleinte Budán egy kisebb vasöntöde volt. Saját szabadalma alapján gyártott kéregöntésű vasúti kerekeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket, gabonaipari őrlőhengereket. Kitartó munka eredményeként fejlődtek ki az üzemből a Ganz vállalatok. A vállalatcsoport rövid időn belül az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb vállalatcsoportjává vált.
A cégcsoport életében – talán – legjelentősebb esemény 1878-ban a villamos osztály létrehozása volt, amelynek munkatársai fejlesztették ki a forradalmi találmányt, az egyfázisú transzformátort (Biztosan visszadereng a tanulmányokból a feltalálók neve - Déri Miksa, Bláthy Ottó és Zipernowsky Károly – aki a Ganz mérnökei voltak.). Ez a fejlesztés hozta meg a Ganznak a világhírt.
A Ganz is, mint már akkor is minden jelentősebb társaság, rendelkezett könyvelési osztállyal. Így nézett ki az akkori iroda:



Az irodát és irodistákat ábrázoló 6x10 cm-es megfakult fénykép Guttman Tivadar papírjai között lapult majd száz évig. A kép jobb oldalán láthatjuk Guttman Tivadart, a Ganz gyár tisztviselőjét. Született 1880. december 16-án, Sókúton, Zemplén megyében.
A Budapesti Kereskedelmi Akadémia záróvizsgálatról (illetőleg érettségi vizsgálatról) 1897-ben kiállított bizonyítvány alapján:
„… miután a polgári iskola első négy osztályát Homonnán, a kereskedelmi akadémia alsó, középső és felső osztályát Budapesten végezte és az iskolai szabályoknak megfelelő erkölcsi viseletet tanúsított, következő eredménynyel állott ki: …”
S itt következik a tantárgyak felsorolása, s az eredmény:

Az aláírás tanúsága szerint a könyvvitelt Trautmann Henrik tanította, aki a korabeli számviteloktatás jeles képviselője volt; a Budapesti Kereskedelmi Akadémia későbbi igazgatója, majd a közgazdasági egyetemen az üzemtechnika nyilvános rendes tanára lett. Önállóan megjelent művei: Kereskedelmi könyvvitel (1891); Kereskedelmi ismeretek (1912); A könyvvitel tankönyve (1922, 4. kiad.); Folyószámlák (1903); Ipari könyvviteltan (1905)
De azért nem lehetett akkor a könyvelői képesítést egykönnyen megszerezni, hiszen a tantárgyak sora tovább folytatódik:
Nemzetgazdaság és pénzügytanból    Jó
A kereskedelem történetéből    Jó
Kereskedelmi-, váltó- és iparjogból    Jeles
Árúisméből    Jeles
Iparműtanból    Jeles
Történelemből    Jeles
Földrajz és statisztikából    Jeles
Szépírás és írásbeli dolgozatok külső alakja    Jeles, szép
„Ezek szerint nevezett tanuló a záróvizsgálaton jól felelt meg.”
Ilyen ismeretbéli alappal lett 1899. december 1 nappal Guttman Tivadar a Ganz és Társa vasöntő- és Gépgyár részvény-társulat tisztviselője - évi 960 Korona díjazásért. Íme, a kinevezési irat:



„Midőn ezt Önnek tudomására hozzuk, kifejezést adunk azon reményünknek, hogy Ön az e kinevezés által tanúsított bizalomnak buzgósága és lelkiismeretessége által teljesen meg fog felelni.”

A fénykép kép jobb szélén, az asztalra támaszkodó, szemüveges úr Guttman Tivadar. De vegyük még egy kicsit szemügyre az irodai életképet. Az íróasztalok szép míves darabok, még igazi fából készültek, a korra jellemző faragás díszíti őket. A munkát még nem igen segítette a technika, az asztalokon csak könyveket, papírokat, íróeszközöket és az előtérben egy tappert láthatunk. (Talán van olyan olvasó, aki nem látott még tappert: ezzel itatták fel a papírra került felesleges tintát, hogy el ne kenődjön az.)


A szorgos munka jutalma a fizetésemelés. Guttman Tivadar fizetése 1903. május 1-től évi 1.200 Koronára, majd egy évre rá pedig évi 1.380 Koronára emelkedett. Ez mellett kapott a bére fölött további 35 % lakbérpótlékot. (Lehet, hogy már akkor is volt természetbeni juttatás vagy cafeteria?)



A fizetésemelési értesítésben érdekes, hogy a központi vezetőség előterjesztése alapján az igazgatóság döntött a béremelésről. Tehát közvetlen – s a jelek szerint emberi – kapcsolat volt a legfelső vezetés és az alkalmazottak között. A Ganz akkori vezetője Mechwart András volt. Ő 1859-ben belépett Ganz Ábrahám kis vasöntőműhelyébe, amely az ő munkássága révén – főként Ganz halála után- jelentős vállalattá fejlődött. 1869-ben Mechwart András lett az a részvénytársaság műszaki igazgatója, majd vezérigazgatója. Az ő nevéhez fűződik a Ganz-gyár elektromos osztály megalapítása, amely megalapozta a Ganz későbbi világhírnevét.

Guttman Tivadar – egyébként nincs hozzá semmilyen személyes kötődésem, - „csak” kezembe kerültek a papírok. Néhány megsárgult papír, egy picinyke fénykép. Több mint 100 év távlatából is bennük van egy élet. Nagy idők, nagy gyárának egy kis fogaskereke … Róla nem neveztek el utcát, talán dédunokái sem tudják, hogy a dédpapa könyvelő volt a Ganzban. De az viszont biztos, hogy az ő könyvelői munkája is hozzájárult a Ganz vállalatcsoport és az ott dolgozó világhírű mérnökök, tudósok eredményeihez.



Az információk forrása: Wikipédia
Tárgyak, dokumentumok és képek tulajdonosa: Sase Kft.
 

További szakma anno cikkek