„200 pengő fixszel …”

Ezúttal egy 1929-ben kiadott adókönyvecske kapcsán nézzünk meg néhány érdekességet az éppen kezdődő gazdasági világválság (1929 – 1933) pillanatában Magyarországon.

A könyvecske Klein Ernő szegedi kereskedelmi ügynöknek lett kiállítva és „a forg. adó bélyegben való leróvására alkalmas” felírattal lett hitelesítve.

A könyvecske egyes számú oldalán azt láthatjuk, hogy Klein Ernőnek 62,86 pengő bevétele után 1,26 pengő, azaz 2% forgalmi adót kellett fizetnie. Ezt az adót 1 darab egy pengős, és 3 darab 10 filléres forgalmi adó bélyegekben rótta le az adózó. A bélyegeken a dátum: 1926.

Mikortól is van pengő, ötlik fel rögtön a kérdés.

1924-ben a Bethlen István vezette kormány a pénzkibocsátás jogát átengedte az éppen akkor létrehozott, formailag az államtól teljesen független Magyar Nemzeti Banknak. Érdekesség, hogy az MNB ekkor még aranykoronában jegyzett alaptőkéjét magáncégek jegyezték.

Az MNB szinte első intézkedése az addigi korona új pénznemre való cserélése volt. Az 1925. évi XXXV. törvénycikk vezette be a pengőt és váltópénzét, a fillért, de az új pénz tényleges használatának bevezetésére 1927. január 1-től került sor. Az 1926-os esztendő tehát az új pénzjegyek, illetve egyéb más pénzt helyettesítő bélyegek megtervezésére, nyomtatására szolgált, így többek között a forgalmi adó bélyegére is.

Az 1927-ben forgalomba hozott címletek a következők voltak: 5 pengő, rajta Széchenyi István; 10 pengő, rajta Deák Ferenc; 20 pengő, rajta Kossuth Lajos; 50 pengő, rajta II. Rákóczi Ferenc, de őt 1934-ben Petőfi Sándorra cserélték; 100 pengő, rajta Hunyadi Mátyás; 1000 pengő, rajta a Hungária fej az aradi Szabadság-szoborról.

Mennyit ér egy pengő ekkor?

Ezt két oldalról is meg lehet vizsgálni. Az egyik lehetőség, hogy más korabeli pénznemekhez viszonyítjuk. Ezen viszonyítás alapján egy angol font 27,8, egy amerikai dollár 5,7 és egy német márka 1,4 pengőt ért, 1 kilogramm aranyért pedig 3800 pengőt kellett fizetni. A koronához - ami 1927-ig volt a pénznem – nézve az arányt, egy pengő 12500 koronát ért.

A másik lehetőség, hogy a kereseteket nézzük meg, amiből meg kellett élni. Budapesten egy munkás 1200 – 1800 pengőt keresett egy évben. Ettől kevesebbet kerestek a cselédek, de többet a kereskedők, akik ennyit általában bevallottak. A korabeli nóta szerint havi 200 pengő fixszel az ember könnyen viccel. Ennyit, vagy egy kicsivel többet viszont a középosztálybeliek, például egy középiskolai tanár keresett, az éves jövedelmük 5000 pengő körül mozgott. Évi 10000 pengőtől kezdődött az elit fizetése.

Mennyiből lehetett megélni?

Egy 1929-es felmérés szerint egy munkás háztartás évente 438 pengőt költött élelmezésre, 105 pengőt lakbérre, 50 pengőt fűtésre, világításra, 90 pengőt ruházatra, 143 pengőt egyébre. Persze ez egy szerény háztartás volt.

Milyen mértékű volt az adóterhelés ebben az időben?

Az első kategóriához tartozó munkások, kisiparosok, kiskereskedők, a 100 hold alatti paraszti gazdaságok, összességében kisemberek éves jövedelmük 21%-t fizették adóra, a középosztálybeliek éves jövedelmük 29%-t, a föld- és pénzarisztokrácia éves jövedelmük 26%-t. Az adózás mértéke 1912-höz, az első világháború és a trianoni határok előtti időhöz képest 60%-kal növekedtek. Klein Ernő kereskedelmi ügynök könyvecskéjében található 2% forgalmi adó tehát csak egy része az általa fizetett adónak.  

További szakma anno cikkek