November 10-e a számvitel és a könyvelők világnapja

E nap tiszteletére emlékezzünk meg a magyar számvitel egyik fontos fundamentumáról,

a mai számviteli szabályozás elődjéről, amely a 1875:XXXVII. TÖRVÉNYCIKK,

azaz a KERESKEDELMI TÖRVÉNY.

E jogszabály az akkori törvénykezés egy sarkalatos pontjának számított, hiszen keretet adott az akkor formálódó nemzeti ipar és vállalkozói világ megszilárdulásához. Ha ma áttekintjük e nagyszerű jogi mű tartalmát, akkor megtaláljuk itt a mai Polgári Törvénykönyv jogi személyekre vonatkozó részének elődjét, illetve számos egyéb olyan jogág szabályait, amelyek a korrekt üzleti kapcsolatok kialakulását és fejlődését biztosították.

Most mi – nem lebecsülve a KERESKEDELMI TÖRVÉNY egyéb gazdaságszabályozó szerepét – a könyvvezetésre fókuszálunk.

A törvény kereskedelmi könyvekre vonatkozó részének szószerinti ismertetése előtt szeretném felhívni a figyelmet arra, a lentebb olvasható szakaszokban olyan számviteli alapok kerültek már akkor rögzítésre, amelyek ma is – majd másfél évszázaddal később – a számviteli rend és biztonság alapkövetelményei.

NEGYEDIK CZIM

Kereskedelmi könyvek

25. § Minden kereskedő köteles bekötött, laponként folyó számmal ellátott és átfüzött könyveket vezetni, melyek ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntetik; e mellett azonban szabadságában áll a könyvezés bármily módját s ennél bármily élő nyelvet használni.

Bevezetések a rendszerint kitöltendő helyeken hézag hagyása nélkül teljesitendők. A bevezetés eredeti tartalmát kitörlés által vagy másként olvashatlanná tenni, valamint kivakarni, vagy oly változtatásokat tenni tilos, melyek minőségüknél fogva kétséget hagynak az iránt, vajjon az eredeti bevezetéskor vagy később történtek-e.

26. § Minden kereskedő köteles üzlete megkezdésekor leltárt késziteni, tehát ingatlan vagyonát, követeléseit és tartozásait, készpénze mennyiségét és egyéb javait pontosan összeirni és az egyes javak értékét kitüntetni, egyuttal a követelő és tartozó állapotnak egymáshozi viszonyát kimutató mérleget szerkeszteni. E leltár és mérleg azontul minden évben elkészitendő.

Ha a kereskedő oly árutárral bir, melynek leltározása az üzlet természeténél fogva minden évben nem eszközölhető, elég ha az árutár minden második évben leltároztatik.

27. § A leltár és mérleg a kereskedő által aláirandók. Közkereseti és betéti társaságoknál az érintett okmányokat minden személyesen felelős társtag aláirni tartozik.

A kereskedőnek szabadságában áll a leltárt és mérleget egy e végre rendelt könyvbe iktatni, vagy minden alkalommal külön összeállitani. Az utóbbi esetben az okmányok időrendben összegyüjtve elteendők.

28. § A leltár és mérleg összeállitásánál a javak és követelések azon érték szerint veendők számitásba, melylyel azok a felvétel idejekor birnak.

A kétes követelések valószinü értékükben veendők fel, a behajthatatlanok pedig lejegyzendők.

29. § Minden kereskedő köteles a kapott üzleti leveleket megőrizni, az általa küldöttek másait pedig - másolat- vagy lenyomatban - egy másolati könyvbe időrendben bevezetve megtartani.

30. § A kereskedők kötelesek kereskedelmi könyveiket, az azokban történt utolsó bejegyzés keltétől számitva, legalább tiz éven át megőrizni.

Ugyanez áll a kereskedelmi levelek, a leltárak és mérlegek tekintetében is.

31. § Bejegyzett kereskedőknek szabályszerüen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből eredő perekben rendszerint nem teljes, eskü vagy más bizonyitási eszköz által kiegészithető bizonyitékot képeznek.

A könyveknek ezen bizonyitó ereje kereskedők ellenében a peressé vált bejegyzés keltétől számitandó tiz, nem-kereskedők ellenében pedig két évi időtartamra terjed.

Egyébiránt a fölött: kell-e a könyveknek nagyobb vagy kisebb bizonyitó erőt tulajdonitani, hogy oly esetben, midőn a peres felek kereskedelmi könyvei egymástól eltérnek, ezek mint bizonyitási eszköz teljesen mellőztessenek-e vagy melyik fél könyveinek kelljen több bizonyitó erőt tulajdonitani, a fenforgó körülményekhez képest a biróság határozand.

32. § Az oly kereskedelmi könyvek, melyekben szabálytalanságok mutatkoznak, bizonyitékul csak annyiban vétethetnek, a mennyiben a fenforgó körülmények szerint a szabálytalanságok daczára is hitelt érdemelnek.

33. § A kereskedelmi könyvek bizonyitó erején mit sem változtat az, ha a segédszemélyzet által vezettetnek.

34. § A biróság a per folyamában a fél kérelmére az ellenfél könyveinek felmutatását elrendelheti. Ha a felmutatás elmulasztatik, a könyveknek vitatott tartalma a vonakodó fél ellenében bebizonyitottnak tekintendő.

35. § A felmutatott könyvek egész tartalmuk szerint csak a biróság, vagy a birói szakértők által és pedig oly esetben vizsgálhatók meg, midőn azok szabályszerü vezetése forog kérdésben.

A perbeli ellenfélnek egyedül a peressé vált tételekre vonatkozó bejegyzéseket van joga megtekinteni.

36. § A könyvek felmutatása egész terjedelmük szerint leendő megtekintés végett örökösödés, vagyonközösség, társasági vagyon felosztása és csőd esetében biróilag elrendelhető.

A múlt értékeinek tisztelete a stabil jelen és a konstruktív jövő alapja!

Vissza a hírekhez!

A honlapon található írások figyelem felhívó jelleggel készültek és tájékoztatásul szolgálnak. Felhívjuk a figyelmet honlapunk jogi nyilatkozatában foglaltakra, amely szerint írásainkban szereplő információk nem helyettesítik a szakmai tanácsadást és nem szolgálnak bármely döntés vagy cselekmény alapjául, azokat a konkrét esetekben mindenki csak a saját kockázatára használhatja fel, illetve az érintett szabályok kivonatos ismertetése, értelmezése miatt nem vállalhatunk felelősséget.